A poros, hangos amerikai nagy városban él egy rém rendes család....Bundyék. Al a boldogtalan családapa, akinek mindenből a legkevesebb jut, Peg a hanyag munkanélküli "háziasszony" aki egész nap Al életét keseríti meg miközben a tv sorozatokat bámulja. Na, és persze ott vannak a gyerekek is. Kelly, a bombázó akinek az esze helyén tekegolyó van és Bud aki okosabb az átlagnál viszont soha nem képes felszedni egyetlen csajt sem. Bundyék életéből nem maradnak ki a szomszédok sem. Jefferson és Marcy minden nap meglátogatják rémrendes szomszédjaikat "Al nagy örömére".
Amikor 1987-ben a Fox TV bemutatta az Egy rém rendes család első epizódjait, a tévécsatorna illetékesei sem sejtették, hogy milyen sikersorozatot indítanak el. Az amerikai sitcomok (szituációs komédiák) válságban voltak. James Borrows zseniális sorozata, a Cheers hetedik évadját kezdte, s bár annak idején forradalmasította a sitcomok világát, bizony egy kicsit már kezdett kifulladni. Persze ott volt Bill Cosby, de rajta kívül érdemi, valóban, zsigerből vicces sorozatot nem láthattak a nézők. Pedig a családi sitcomoknak - gyakorlatilag a televízió megjelenése óta - óriási hagyományuk van az USA-ban. Az Egy rém rendes család erre a hagyományra épít, ráadásul úgy, hogy éppen ezen hagyományokat forgatja és gúnyolja ki. Valószínűleg szükségtelen részletezni a felállást, de pár mondat mindenképpen szükséges. A sorozat egy chicagói família, a Bundyk életét követi nyomon. (Meg kell jegyezni, a család névválasztásának külön pikantériája, hogy a hírhedt amerikai sorozatgyilkosnak is Bundy volt a neve: Ted Bundy.) A Bundyk minden rossz megtestesítői: provinciális gondolkodásúak, korlátoltak, műveletlenek, érzéketlenek, és ostobák. Peggy és Al házassága katasztrofális: néha olyan sértéseket vágnak egymás fejéhez, aminél még egy kiadós pofon is kedvesebb lenne. Két gyerekük van, de bárcsak ne lennének. Kelly, a lány a szőke amerikai lány hús-vér változata, míg öccse, Bud egy pénzéhes, taktikázó, szexéhes kölyök. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor a jelenlegi leírás most, 2005-ben is több millió amerikai családra érvényes. Csak ők nem szerepelnek a tévében, hanem élik az életüket a vidék (és néha a nagyvárosok) Amerikájában. Akkor mégis mi a jó a sorozatban? Mi az, ami miatt az ember függővé válik akár már egy rész után is? A titok nyitja - paradox módon - épp a jó ízlés. Bundyék botrányos életét olyan jó ízléssel mutatják be az alkotók, hogy nem lehet rájuk haragudni. A brutális poénok szinte patikamérlegen lettek kimérve, hogy még a bunkóságon innen maradjanak. Ha csak egy mondattal lenne hosszabb egy párbeszéd, máris elkapcsolnánk, mert annyira bántónak találnánk a látottakat. A titok másik nyitja a pazar humor, a rendkívül életszerű helyzetek, és azok gyakran újszerű megoldása. A nézők közül bizonyára sokan találkoznak ismerős helyzetekkel: a gyerekek ostobák, az anyós gyűlöletes, a rokonok kiállhatatlanok, a szomszédok utálatosak, a feleség lusta, a férj bárdolatlan ökör. A szituációk megoldása azonban soha nem sablonos. Bundyék egyfajta kívülállással kezelik saját magukat, a sorozat írói pedig nem fogynak ki az ötletekből. És ez a jó sitcomok titka: vesznek egy sablonos, vérlázítóan közhelyes szituációt, és egészen újszerűen prezentálják, majd oldják meg.Al túlélőkirándulása a környék gyerekeivel, vagy éppen a szexuális életük fellendítése érdekében tett rövid utazásuk. Al Bundy lába büdös, a bal kezét állandóan a nadrágjába dugja, Peggy Bundy lusta, kényeskedő és mérhetetlenül elhanyagolt (persze szexuális szempontból), Kelly olyan buta, mint a föld, Bud pedig még a legyet is röptében. Csodálatos kompánia, akiknek a társaságában garantált a szórakozás. Nemcsak házasoknak ajánlott, hanem mindenkinek, aki röhögni ül le a tévé elé. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
